"Száradt tőke, unt tavalyi vendég:
nekem már a tavasz is ellenség!
Csak te borulsz rám, asszonyi jóság,
mint a letört karóra a rózsák,
rémült szemem csókkal eltakarni...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!"
Babits M.
Száradt lélek, unt ehavi nőbaj:
Nekem már a terasz is emelvény!
Csak ne bomolj már, asszonyi kórság,
mint a szoros karóra a sózsák,
rémült álmom, bókkal nyugatni...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
