Hangok, apró szavak, hangsúly. Annyira fontosak? Azok. Legyenek is fontosak a kis dolgok. Ha nem lennének fontosak, egy idő után a nagyokkal sem törődnénk. Az után meg már semmivel. Az üdvözlendő, ha már az apró, mindegynek tűnő valamiket is naggyá és értékessé tesszük. Csak van, amikor ez nem úgy tükröződik vissza, ahogy kellene. Van, amikor félreértés kerekedik belőle. Olyan könnyen torzulhat ez a cél. A cél az, hogy a kötél feszes legyen, de egy-egy félreértés hirtelen meglazítja. Szerencsére ez igencsak kevés ahhoz, hogy túl lazára ereszkedjen, így tulajdonképpen mondhatnánk azt, hogy mindegy. De mi volt az alap feltevés? Az, hogy az apró, mindegynek tűnő is fontos. Tehát ez sem lehet mindegy. És mi a megoldás? Hagyjuk az egészet, és majd csak úgy lesz valami? Áh, ez túl kényelmes és nem is vallna ránk. Akkor? Tanácstalanság van? Bizony. Próbálj meg okos lenni, gyerünk, gondolkodj, mit kellene tenni, mit kellene mondani, és legfőképp: hogyan kellene mondani? Azt hiszem sokszor fontosabb a hogyan, nem pedig a mit. Pedig ezeknek egyensúlyban kellene lenniük, nem billenhet egyik oldalra sem a fontosság mérlege. Ez az a helyzet, amikor szintén a kicsiből csinálunk nagyot, olykor túl nagyot. A "nagy" szó tulajdonképpen pozitív érzést vált ki belőlünk, legalábbit pozitívabbat, mint a kicsi. De ha elébiggyesztjük azt a túl-szót, akkor a túl nagy már rögtön pont olyan negatív lesz, mint a túl kicsi. Megint kellene ez a középút. Egyre inkább ellenszenvet vált ki ez a szó, valószínüleg azért, mert olyan megfoghatatlan, és láthatatlan. Tapogatózni pedig néha jó, néha pedig annyira fárasztó, hogy inkább csak ülsz és figyelsz. Pszt! Ne zavard, meditál..