Nem akarnék ’olyan’ életet.
Minden nap úgy kelnék, hogy azon kellene agyalnom, vajon ma hogy tudnám kicsit sajnáltatni magam!? A dicsérő szavak hallatán persze továbbra is ellenkeznék, hisz sosem elég a jóból. Persze aztán belibbennék irtó édin és végignyálaznám a fél társaságot. Miután ez megtörtént, azon gondolkoznék, hogyan hívhatnám fel magamra a figyelmet. Talán mondjak valami butaságot? Áh, ezt már tegnap ellőttem.. Úh, olyan nehéz az élet, állandóan törni kell a kis buksimat. Jujj, de fáj!
