7 hónap alatt jobban megismert, mint én saját magamat 17 év alatt. Miért? Mert ő figyel rám. Én nem figyelek magamra, nem gondolom végig a miérteket, az ok-okozat így rejtve marad előttem. Ezért nem látom át, és ezért nem reális az önképem. De ő helyrerakja. Folyamatosan azt csinálja, segít, óv, igazít. Persze megerőltethetném magamat én is. Csak az a baj, ha rólam van szó, mindig olyan érdektelenné válok. Olyanná, mint ha egy idegenről lenne szó. El kell kezdenem barátkozni magammal. Ezt valahol mélyen eddig is tudtam, leírva viszont más, így elérhetőbb. Eddig csak egy kósza gondolat volt, most már cél. Cél? Nem szégyen úgy beérni, hogy hátulról tolnak? Számomra büszkeség. Majd ha kihúzott háttal tudok járni, akkor lesz büszkeség. Addig mogorva maradok.
A görbét ha feszíted, könnyen hajlik. Az egyenes a feszítés által egy pillanat alatt törik.
A görbe alatti rész elérhetetlen, örökké zárt. Az egyenesnek két nyitott oldala van.
A görbe erős. Az egyenes gyenge.
A görbe egyedül van. Az egyenest sokan támogatják.
Egy-két-há, egyenesedj!