Apu kikészít! Bunkózik.. Vagy nem is bunkózik, inkább olyan flegma. Lebaszott, hogy én már nem tudok Amy nélkül meglenni? Mindezt azért, mert hétfőn nem rögtön hazajöttem suli után, hanem kemény 1,5 órát Amyvel voltam. Pénteken is amit leművelt.. Kértem tőle, hogy vigyen le hozzá, erre annyit mond, hogy nem. Végül levitt de bedurcizott.. Nah hát én is tudok ám durcizni! Ma próbált megölelni, vagy fogni a kezem, vagy hülyéskedni, ahogy szokott, én meg mindig besérülve elhúzódtam. Jóhogynemmámmég! Eszter is furcsálta aput, mert a szokásos "szija,puszi,pacsi" (külön köszönési módszerük/szertartásuk van) helyett még csak nem is köszönt, csak morcin nézett. Próbálok nem törődni vele, hogy ilyen, de nagyon bosszantó.
Azért ma is lementem Amyhez suli után, majd este haza, átöltöztem, és színház. Úgy sem tudnak ellenőrizni már, meg parancsolgatni, minek ez a hercehurca??
Beszéltem Bakyval, és így pár hónap után végre már nem estünk egymásnak. Csak általánosságokról, szokásos blabla dolgokról beszéltünk, de legalább nem veszekedtünk. Kapcsolatunk új szintje: "mosolyogj, belülről pedig szidd".
Ezen harmadfokú egyenletnek pedig olyan komplex adódnak, melyek a Gauss-féle számsíkon ábrázolva és a kanonikus alak segítségével is pontosan meghatározhatóak.
