Gyerekjáték. Mindenki másra gondol, ha meghallja ezt a szót. Néhányan a könnyű szóra asszociálnak, talán ők azok, akik mélyebbre látnak. A könnyűség felismerésével megindul bennük valami, mely révén eredményesebbek lesznek. Egy másik csoport rögvest tárgyként gondol a gyerekjátékra. Képzeljük el magát a gyerekjátékot egy háromszögnek. A felső szöge a boldogság, melynek elérése a legfontosabb cél. A másik két szöge legyen az idő és az élvezet. Idő hiányában nincs élvezet. Élvezet hiányában pedig nicns idő, hiszen a biológiai idő csak akkor telik, ha felszabadultak vagyunk, ekkor pedig az élvezet vezérel. Szabályos háromszögként a funkciója beteljesül, értékes lesz a gyerekjáték. Torzulhat is. Minél hegyesebb minden szöge, annál értéktelenebb a gyerekjáték. Ha az egyik derékszögű, akkor tolódik a leginkább a hagsúly csak az egyik irányba. Ennek kedvezőtlen hatása, hogy elmulasztjuk a többit. Tompa is csak egy szög lehet a három közül, ez a dekészögűhez hasonlóan, de méginkább természetellenesnek hatna. Mi lenne az ideális? A szabályos, természetesen. De ez csak annak megfelelő, aki keveset vár. Ha keveset várunk, kisebb az esélye, hogy csalódunk. De így minden olya kicsi. Kicsi az élvezet, a kicsi a boldogság és kicsivé válik (bár akaratlanul) az idő is, ezért gyorsan lépünk. A kicsi sosem elég, mindig nagyobbat akarunk, nem? Ilyen a természetünk, az elért után újat, nagyobbat kell keresnünk. Sosem látjuk a végét, pedig ott van az. Ha mind a három szög 180 fokos lenne, az lenne a legnagyobb, és a legideálisabb. De akkor ez már nem háromszög, hanem pont. Teljesszög nem lehet, mert akkor a kiindulási pontba térnénk vissza. Ha pont lenne a háromszögünk, akkor már elveszíti az értékét, módosul az alap feltétel. Így vergődünk, mindig változtatunk, keressük az ideálisat, amikor minden tökéletes, stimmel az idő, a élvezet és a boldogság is. De ilyen nem lesz, hiszen lehetetlen. Na de keressük csak, ez a dolgunk.. Úgy tűnik gyerekjáték?