Kis karácsony, nagy karácsony
Kis karácsony, nagy karácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle,
Hadd egyem meg melegében.
Jaj, de szép a karácsonyfa
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv (gömb), ott egy labda.
Jaj de szép a karácsonyfa!
Ez egy gonosz versike. Már a címből is árad a gonoszság, hiszen a kis és nagy karácsony a társadalmi ellentétekre világít rá. A szegények kicsi, a tehetősek pedig nagy karácsonyt “rendeznek”. Tehát a vagyon szerint különbséget tesz a családok között. A második sor a túlzás eszközével él, nem képes a türelem gyakorlására, ezért kapzsi módon kisült-e MÁR kezdettel érdeklődik a kalács készenléte felől. “ide véle” szókapcsolattal fokozza a türelmetlenségét, halmozza a negatív, nagyravágyással telt szavakat. Az első versszak utolsó sorával a tetőpontra hág a hangulat, és a melegében szóval méltó befejezést ad a strófának, mellyel a telhetetlenség legfelsőbb szintjét éri el. Állást foglal a nagy család mellett, hiszen a kis család a szegénység miatt valószínüleg képtelen meleg kalácsal várni a karácsonyt, ellenben a nagy családdal, akik friss étellel köszöntik az ünnepet.
“Jaj, de…” Gúnyolódással kezdi a második versszakot, mellyel szintén a kevésbé tehetős családokat veszi célba. A második sor ismét különös érzésekre enged következtetni, mi szerint a ragyogó gyertyák egy piromániásnak okoznak ilyen nagy örömet, melyet ezen sor ábrázol. A következő sor igen vitatott. Egyesek szerint könyv, mások szerint gömb van a fa alatt, illetve rajta. Akik a könyv szerinti verziót használják, valoszínüleg maximálisan racionalisták, és olyannyira csak a tudást tartják fontosnak, hogy még egy ilyen ünnepen is csak a könyvekre képesek gondolni. Mivel a könyvet a fa alá kell rakni, a tekintetünket le kell vinni a föld közelébe, tehát le kell alacsonyodnunk, meg kell alázkodnunk az ünnep előtt. Akik a könyv helyett gömböt mondanak, azok úgy gondoljék, hogy még van remény, hogy e gonosz versikét megpróbálják kellemesebbé tenni. Hogy miért? A gömb a fán van, tehát magára a fára összepontosítunk, azaz a lényeget vesszük észre, azt, hogy a fa gömbökkel való díszítése az ünnep legfontosabb momentuma, hiszen azt együtt végzi a család, ez által erősítve az összetartozást. Hiszen ez a szeretet ünnepének a lényege, nem igaz? A család, az összetartozás. Az utolsó sor viszont még e reményteli gondolatokat is teljesen tönkreteszi. Ismétléssel erősíti az első sorral érzékeltetni kívánt gúnyos hangvételt, ez által e gonosz versikéhez méltóan zárja a gondolatokat.
