Meghal, és én végignézem. Kiásom a hóból, iszonyat látvány.. Ordítok, sírok, veszkődök, de senkit nem érdekel, csak engem, a lányát. Bátyám: Téged úgyse szeretett, mert meleg vagy.. Még jobban hisztizek, és kopp felkelek, 6óra. Könnyes szemekkel át anyumhoz, megölelem, elmondom mit álmodtam, természetesen a bátyám beszólását nem említve. Megölel és annyit mond h nagyon szeret.
Jól indul a nap, hm? Bár csak 3 órám volt megtartva, az egyik lyuksaon bementem a kiskuckónkba aludni, erre benyomul 4 nyomi végzős.. Ők is felhúzták az agyamat, mert nem hagytak! Jah és se Kösze, se Bano nem voltak suliban, annyira hiányoznak!! Na de még úgy este 7-ig el is telt az idő, hiszen délután Vele voltam, ami hát enyhén szólva a legeslegjobb időtöltés! Mióta hazajöttem megint megy a szarság. Most apuval "öljük" egymást. Elbeszél mellettem, olyan mintha nem fogná fel mit mondok neki, én pedig nem vagyok türelmes ha ilyen, és kiekelek magamból.
Csak Ő tudna most megnyugtatni, azzal, ha magához szorítana, és akkor érezném h mellette biztonságban vagyok és nem engedi senkinek, hogy bántson. Veled, csak Veled!
