csajoss

Körforgás. Áldozatok vagyunk mind. Ugyanazok az emberek, csak a kapcsolatok változnak. Tegnap még szerettelek, ma már gyűlöllek, hisz’ megbántottál. Tönkretettél, ezért más karjaiban keresek vigaszt. De ő is a kör tagja. Vele talán máshogy alakul a kapcsolat, talán én bántom majd meg őt. Ha nem, akkor már elmondhatom, hogy én mindig megszívom, engem mindenki kihasznál. Pedig én csak keresem. De mit is? Senki nem tudja. Mit is keresünk mit itt. Elütjük az időt? Nem hiszem, ez több annál. Keressük a szerelmet? Mégis azt mondjuk, hogy úgysem találjuk meg. Mit remélünk? Boldogságot? Úgyis csak szenvedünk. Ez visz minket előre. Ha csináljuk évekig, akkor sem fáradunk bele, mert mindig lesz kiút. Egyik a másik után. Mindegyiknek megígérjük, hogy ő az egyetlen. Közben tudjuk, hogy egyetlen sose lesz. Te magad sem vagy egyetlen, te is mindig más vagy. A környezeted tesz mássá, olyanná, amilyenné akar. Azt hiszed, te irányítasz, de te valóban csak áldozat vagy. Mész a körben tovább. Néha feltűnik egy új tag, talán pont te leszel az, aki belekeveri. Onnantól ő is a körben van, és nem tud kiszállni. Már nem is akar, élvezi, igaz, csak eleinte. Néhány pofon, és elege lesz, de folytatja, mert neki ez az útja. Panaszkodni fog, sírni, és csak akkor nevetni, mikor épp hazudik. Később az arcába vágják, hogy hazug. Pedig ő csak azt tette, amit tennie kellett. Keresi a kör azon pontját, akibe kapaszkodva talán mindketten kieshetnek. Az után vagy új kört alapítanak, vagy ketten maradnak. Ha ketten maradnak, egy idő után megunják egymást, és újra a kör tagjaivá válnak. Ha új kört alapítanak, az a kör folyamatosan bővülni fog, és bizonyos pontok átcsúsznak a másik körbe. A sok kör együtt végül olyan ábrát alkot majd, ami átláthatatlanná válik. Igazodjunk ki rajta – gondoljunk magunkban. De hogyan? Miért ilyen nehéz, mikor olyan könnyűnek képzeltük. Mi tesszük nehézzé. Hiszen a kör egyszerű alakzat, viszont a pontjaiból valami olyan alkotható, ami már káosz. Káosszá alakítjuk, de nem egyedül. A felelősség úgy oszlik, hogy kérdőre vonni már senkit sem lehet. Nem is akarunk, hiszen tudjuk, hogy mindenki hibás, csak mi magunk nem. Mi mindig ártatlanok maradunk, hiszen csak keressük azt a bizonyosat. Mit is?