Egész nap a fejemben motoszkál, nem hagy nyugodni. Izgatott vagyok, Valentin nap van, a szerelmesek napja. A mi napunk? De hát miénk az összes. Mióta együtt vagyunk (ma pontosan a 29. hete), azóta minden nap a miénk. Egy új világ nyílt meg előttünk. Gyönyörű világ, tele boldogsággal, meghittséggel, és az „örökre” egyességgel. A szemébe nézek, látom, hogy elégedett. Elégedett velünk, kettőnkkel.
Csukva volt mind a két szemem. Jött Ő, és felnyitotta az egyiket. Azóta nem hunyom le többé, nehogy szem elől tévesszem. A másik szemem úgy maradt, csukva. Talán egyszer kinyitom magamtól, talán örökre zárva marad. Az a szemem a többi emberé. Örök vakság?
De nekem elég az egyik szemem, elég Őt látnom, hiszen ő a legfontosabb.
Őt szeretem.
